IV.

Patricia Holm feltekintett a keresztrejtvényéből.

– Mondj egy szinonimát arra a szóra, hogy “kalap”. Öt betű, “s”-sel kezdődik, az utolsó előtti betű “k”.

– Csákó – mondta komolyan az Angyal.

A lány bosszankodva tekintett rá:

– Hogy mondhatsz ilyet? Mondtam, hogy “s”-sel kezdődik!

– Írd csak be a csákót! Jó lesz az is – szólt nevetve Simon, mert tudta, hogy ezzel felingerelheti Patriciát, akinek gyengéje volt a keresztrejtvény fejtés.

A konyhában reggeliztek, mert a szalon hasznavehetetlenné vált. Az Angyal már telefonált is a lakberendezőnek, hogy jöjjön ki és ajánljon valami bútorzatot. Úgy tizenegy felé érkezett meg és csodálkozva tekintett szét:

– Úgy fest itt minden, mintha valami felrobbant volna.

– Á, dehogy – felelt az Angyal. – Csak hajba kaptunk kissé a ház úrnőjével. Én tréfából a tapétát téptem le, ő meg a bútorokat szaggatta szét a körmeivel.

Az ember megígérte, hogy a cég hamarosan mindent rendbe hoz, azután eltávozott. Alighogy kitette a lábát, az Angyal a fürdőkádba vonult és rövid idővel később kifogástalan eleganciával öltözve jelent meg a konyhában. Mindenki más különös örömet érzett volna a helyében, mert valóban csodálatos volt, hogy még él. Ha a merénylő tévedésből nem méretezte volna túl hosszúra a gyújtózsinórt, akkor az Angyal kalandjainak hű krónikása alighanem kénytelen lett volna itt abbahagyni a beszámolót.

Teal főfelügyelő is nemsokára megérkezett. A rendőrségi bombaszakértő már jelentette neki a történteket. A szoba közepén még mindig ott állt a darabokra tépett bőrkanapé, mely megmentette Templar és Patricia életét.

– Kissé megzavar ez a dolog – mondta Teal. – Nem értem, miért törnek a maga életére?

– Valaki talán kihallgatta a maga tegnapi tanácsait. Vagy talán haragosom van a banda tagjai között… bizonyára emlékszik Basher Tope-ra. Ő is tagja a Zöld Béka társaságnak. Valamikor megtréfáltam. De az is lehet, hogy csak a híremnek köszönhetem az egészet. Versenytársat képzelnek bennem, holott, ha tudnák, mennyire megszelídültem… – Álszent módon emelte szemét az égnek. – De ne vegye annyira a lelkére, Claud. Ütni fog még a maga órája is…

Teal ünnepélyes nyelvmozdulattal helyezte rágógumiját a jobbhátsó zápfogáról a balhátsó zápfogára:

– Maga máris közbelépett volna? Ilyen gyorsan…?

Az Angyal csak mosolygott:

– Tudhatná, hogy sohasem szoktam közbelépni…

– Ez most mindegy. A maga helyében én mindenesetre lakást változtatnék – mondta a detektív.

Simon fölállt és az ablakhoz lépett. A robbanás után összeverődött tömeg szétoszlott már és amennyire látni lehetett, gyanús személy nem tartózkodott a környéken. London meglehetős nyugalommal fogadta az Angyal élete elleni merénylet hírét.

– Jó volna, ha megfogadnád Claud tanácsát – vélte Templar Patricia felé fordulva. – Ha más nem is, de Ted Orping bizonyára másodszor is megkísérli…

– Meddig tart még ez a komédia?

– Ameddig Tex Goldman tölti be Londonban a “Nagy Ágyú” szerepét. Ő tartja magát az “Első szám”-nak, engem pedig a “No. 2.”-nek. Ezért kellene meghalnom.

– Hű, de vicces… – nevetett föl Patricia és Templarba karolt, aki a lány jókedvét egyáltalán nem tartotta indokoltnak.

– Komisz kislány vagy, hallod-e! – mondta és megsimogatta Pat fejét. – Nem szabad hagynunk, hogy Londonból Chicago váljék. Ezt az ötletet majd kiverem Tex Goldman fejéből. Itt ugyan nem honosítja meg a gengszterizmust.

Az újságok hatalmas címfeliratokban hozták az Angyal elleni merénylet hírét. Boldogok voltak, hogy Templar termékeny személye új szenzációval és újabb százezer példánnyal lendítette fel üzletüket. A részletes cikkekben természetesen azt is közölték, hogy az Angyal szerencsésen megmenekült.

Ennek következtében a Baker Street közelében rövid haditanács ült össze.

– Engedd meg főnök, hogy én intézzem el! – könyörgött Ted Orping. – Hallatlan, hogy már másodszor csinál hülyét belőlünk!

– Hallatlan, hallatlan, ez igaz – felelt Tex Goldman savanyún. – De te még kezdő vagy és amint hallom, ez a fickó már akkor céllövő olimpikon lehetett volna, amikor te a revolvert a kardtól éppen hogy csak meg tudtad különböztetni… Nem sokat vár ugyan tőled az ember, de élve mindenesetre hasznosabb vagy, mint holtan.

Orping némán fogadta a vezér döntését. Goldman azonban folytatta:

– St. Louisban így csináltuk: az ember fogott egy géppisztolyt és kiválasztott magának egy házat, amelyik a halálraítélt lakásával szemközt állt. Abban a házban egy szobát béreltünk és azután türelmesen vártunk. A palinak előbb-utóbb csak ki kellett bújnia a lakásából. Abban a pillanatban, amikor megjelent, elveszettnek számított. Igaz, ez néha hosszabb ideig is eltartott. Egyszer két napig kellett lesben állnom. Megjegyzem, a munka csöppet sem unalmas, olyasféle érzés, mintha vadász lesen volna az ember…

A hallgatóság szeme felvillant. Csak Ted Orping legyintett csalódottan.

– Honnan a fenéből szerezzünk géppisztolyt?

– Azt egyelőre még sehonnan – felelte Goldman. – Puskánk viszont máris van.

A terv végtelen egyszerűsége lassankint Ted Orpingban is mély benyomást keltett.

– Na jó! – mondta. – Így lesz.

– De nem te mégy oda! – szólt Tex Goldman határozottan. – Olyan ember kell, aki ismeri a puskát és lőni is tud vele. Ilyenkor nem lehet csak úgy, körülbelül célozni! Tope sokkal jobb lövő. Rád más feladat vár.

Basher Tope még a délután folyamán megjelent a Manson Place-en. Diszkrét fekete ruhát viselt és ugyanolyan színű szakállt, ami nagyon emelte megjelenésének komolyságát. Egy utcai szobát bérelt, ahonnan egyenesen leláthatott Templar házának kapujára, de a szoba ablaka egyébként is Templar lakásának ablakaira nézett. Ez elég bajt jelentett számára. Az történt ugyanis, hogy mielőtt lefeküdt, levetette álszakállát és az éjjeliszekrényre tette maga mellé. Egy darabig még csupasz állal sétált szobájában és holmijai között rakosgatott. Szerencsétlenségére Simon Templar ott állt szalonjának függönye mögött és egy erős látcsővel vizsgálgatta a környéket és a szomszédos házakat.

– Úgy látom, Tex Goldman nem vesztegeti hiába az idejét – mormogta. Aztán a telefonhoz lépett.

Két különös dolgot rendelt. Igaz ugyan, hogy egy csukott kocsi egész nap ott várt rá az épület hátsó kijáratánál, de sejtette, hogy arrafelé sem tanácsos a házat elhagynia.

Másfél órával később egy szállítókocsi állt meg a ház főbejáratánál és két zöldkötényes férfi egy nagy szekrény-bőröndöt emelt le róla. Azután becsöngettek a kapun. Néhány perc múlva bebocsátották őket. Alig negyedóra telt el, amikor az emberek újra megjelentek a bőrönddel és fölrakták a kocsira. Az autó megfordult és egy szálloda elé gördült, ahol az emberek a bőröndöt az egyik szobába szállították és magára hagyták.

A bőröndből a következő pillanatban az Angyal lépett ki, s észrevétlenül lopakodott az utcára. Valamit elintézett és félóra múlva megint a hotelszobába tért vissza.

Másnap reggel fél tízkor újabb szállítókocsi állt meg az Angyal Manson Place-i háza előtt. Ez alkalommal óriási utazókoffert vittek föl a lépcsőn, de félóra múlva ismét megjelentek vele és fölrakták a kocsira, majd tovahajtottak. Basher Tope-ot nem érheti szemrehányás, mert ablakából nem vette észre, hogy a bevitt koffer súlya a kihozott kofferétől éppen Templar súlyával különbözik.

Néhány pillanatra eltávozott őrhelyéről, hogy Goldmannak telefonáljon.

– Úgy látszik, Templar költözködik – mondta. – Két koffert már elszállítatott.

– Mindjárt gondoltam – válaszolta Tex Goldman. – Menj vissza azonnal az ablakhoz, hogy ne tévesszed szem elől!

Annak a háznak a kapuja előtt, amelyben Basher Tope lakást bérelt, egy autó parkolt. Arra szolgált, hogy Tope bármelyik pillanatban eltűnhessen, ha valami nem várt fejlemény menekülésre kényszerítené, vagy ha munkáját már befejezte.

Okos dolog az előrelátás, mert ez a nem várt eset bizony bekövetkezett.

Nem sokkal később Clem Enright érkezett meg. A főnöktől hozott üzenetet:

– A főnök azt üzeni, hogy nyolc óra előtt végezz vele! Nem bánja, akárhogy csinálod is…

– Elkapom, ha lehet – válaszolta Tope.

– Az olyan fickók, mint mi, mindig elérik, amit akarnak – mondta Clem Enright, de Tope-ot nem találta beszédes hangulatban. Ezért hát okosabbnak látta, hogy odébbálljon.

Az utcán a kapu előtt álló autó mellett már vagy egy félórája lődörgött egy csavargó külsejű férfi. Békésen verte ki a pipáját a kocsi sárhányóján. Clem nem törődött vele, nyugodtan továbbment.

Simon Templarnak csak néhány perces elintéznivalója volt az utcán, de amíg hozzájutott, az mégis huzamosabb időt vett igénybe. A szekrény-kofferban hagyta el a házat és ugyanabban is tért vissza. De valamit bevitt magával, amire Patricia Holm vigyázott és amit Templar nem vitt magával, amikor a második bőrönddel együtt ismét az utcára került.

A csavargó külsejű férfi negyed órával Enright távozása után otthagyta az autót és eltűnt a Manson Place-ről. További háromnegyed óra múlva megint Simon Templarrá alakult. Ezúttal Teal főfelügyelőt hívta fel.

– Ha tud egy kis időt szakítani Claud, akkor most megfoghatja azt a fickót, aki lelőtte az embereiket. A Manson Place-en tartózkodik és jelenleg épp engem akar meggyilkolni.

– Hol az a gazember? – kérdezte a detektív izgatottan.

– Nézzen le tíz óra körül a Queen’s Gate-re és tartózkodjék a Manson Place sarkán. Valami érdekes történik majd ott…

Basher Tope-nak unalmas délutánja volt. Kénytelen-kelletlen ült az ablakban és térdének támasztva játszadozott puskájával. A ház előtt megjelent a lámpagyújtogató és megjelenésével figyelmeztette, hogy a Tex Goldman által megjelölt időpont közeledik.

És akkor, pontosan hét óra harminckor, az Angyal lakásának ablakai hirtelen kivilágosodtak.

Basher Tope előrehajolt és feszülten figyelt. Egyenesen a szobába látott. Az ebédlőasztal mellett egy férfi ült, háttal neki. Felismerte az Angyal széles vállát, ha arcát nem is láthatta. Az alak egy könyvbe látszott elmerülni…

Tope félrefordult és a puskát óvatosan vállához emelte.

Ebben a pillanatban kopogtak az ajtaján. Felugrott ültéből, bár az ajtót előzetesen már bezárta.

– Ki az? – kérdezte kelletlenül.

– Valami Smith úr telefonált – hallatszott a gazdasszony hangja. – Kérdezteti, hogy Mr. Brown mikor hagyja el a lakását?

Előre megbeszélt kérdés volt. Úgy látszik, Tex Goldman türelme már a vége felé járt. Basher Tope a foga között sziszegte:

– Mondja meg neki, hogy éppen most készül elmenni…

Megvárta, amíg az asszony lépései eltávolodtak, azután visszatért az ablakhoz. Gondosan, hosszan célzott, egyenesen az Angyal háta közepére, vagy inkább kissé baloldalt, hogy a szívét találja. Mutatóujja megfeszült a ravaszon…

A kabáton sötét lyuk mutatta a golyó nyomát és az alak előrebukott. De Basher Tope biztos akart lenni a dolgában. Még két golyót eresztett az asztalra bukott alakba, azután elugrott az ablaktól, fegyverét gyorsan beledobta a kikészített bőröndbe, és lerohant a lépcsőn. Fél perc múlva már az autóban ült és indított…

Teal főfelügyelő ott várt az utcasarkon és látta, mikor az autó elindul a ház elől. Kissé félrepillantott és Simon Templar találta maga mellett.

– Nos? – kérdezte a detektív.

– Ez Basher Tope – válaszolt az Angyal csak úgy mellékesen és ujjával a távozó kocsira mutatott. – Az imént gyilkolt meg…

– Mi a fenét beszél itt összevissza? – mordult föl Teal és összeráncolta szemöldökét. – Miért nem…

– Helyesbítek. Tope csak azt hiszi, hogy meggyilkolt. Három golyót eresztett a legjobb kabátomba. Éppen most csináltattam, micsoda bosszúság! Egy próbabábura adtam rá és a lövés után Holm kisasszony rántotta el egy kötéllel… Így haltam meg… Szép halál, nem mondom! Hogy ennek a Tope-nak milyen balszerencséje van!

Teal az Angyal háza felé tekintett és azonnal észrevette, hogy az egyik ablaküveg be van törve. Csillag alakú nyílás mutatta azt a helyet, ahol a golyók behatoltak. Most már kezdte felfogni a dolgot, de nem sokáig ért rá elmélkedni, mert háta mögül pokoli dörrenés hangja jelezte, hogy valami felrobbant. Villámgyorsan fordult hátra, de már csak annyit látott, hogy Basher Tope távozó autója füstölgő, lángoló roncsokban hever. A főfelügyelő ártatlan kék szeme az Angyalra tévedt, arca különös kifejezést öltött:

– Mit jelentsen ez?

Simon tárcája után nyúlt és lassan, megfontoltan rágyújtott. Tekintete éles volt, mint a damaszkuszi acél, de hangja azért közömbös maradt.

– Úgy képzelem, hogy valamilyen bombát is hozott magával arra az esetre, ha a puskával célt tévesztene… Lehet, hogy rövidzárlat, vagy valamilyen műszaki hiba történt, és korábban robbant fel, mintsem Basher Tope akarta… Szegény feje…